Grecsó Krisztián író, költő
kedvence

Régi tót étel a bárány-káposzta, a viharsarki szlovákok szükség hozta ünnepi eledele: azt ették, ami volt. Nekem kedves téli, adventi vagy akár karácsonyi ételem, a szülőföldemről hozott örökség.

Titka a nagyon jó házi (vagy piaci) savanyú káposzta meg az igazán finom tejföl. Mondhatnánk akár székelykáposztának is, azzal a különbséggel, hogy a pörkölt ebben birkából készül. A pörköltalapba én csak nagyon kevés lecsót szoktam tenni (az üveges, télire eltett is megteszi), mert mindenekelőtt a húsnak és a káposztának kell szépen együtt dolgoznia. Mifelénk a savanyú káposzta tolakodóan fűszeres: köményes, korianderes, babéros, paprikás, úgyhogy a pörköltet már nem is szoktam tovább fűszerezni. Talán picivel több hagymával készítem, mint szokás. Már majdnem puhára főtt a hús, amikor beleteszem a nem túl apróra vágott káposztát. Tejföllel nem muszáj behabarni, lehet tálaláskor is kínálni mellé. Köretet tilos mellé főzni; kovászos, friss fehér kenyérrel illik enni. Jól esik mellé a friss, idei bor, mondjuk csabagyöngye (botorság, hogy feltétlenül a vörös illik hozzá).